A pilinkélő aprócseppű esőben egy szivárvány és színeiben pompázó virágok jelentek meg a Kultúrkert színpadán. A vezérhangú román jazzistennő, Luiza Zan csupaszín sáljából épp hogy kibújt az alig több mint féléves kisbabája, az énekesnő máris ott imprózott a Voces női kar oldalán. Közreműködésével született meg ez a jazz mise, ami lineárisan a hagyományos mise részeit követi, mint a Kyrie, Gloria, Sanctus, Benedictus, Agnus Dei, a hangzásvilága, hangszerelése, mozgalmassága azonban igazi jazz muzsika. Ahogyan a jazzben ez már megszokott zenei játék, egy improvizációra egy hangszer, - vagy ebben az esetben a kórus válaszolt. Olyan volt, mint egy párbeszéd, melyet a zenekar egészített ki zongorával, nagybőgővel, dobbal és basszusgitárral. A női kar művészeti irányítója és vezénylője, Cserkész Emese nevéhez már magától értetődően kapcsoljuk az afroamerikai spirituálék, a templomi énekek hangulatát, amely rokon zenei stílust képvisel a jazz-el.

A zene andalító-bódító hangulata átragadt a természetre, a kert fáinak pihéire telepedtek a hangjegyek, és a lágy dallamokra szállingóztak ide-oda. A közönség ázottan is jazz-es bólogatásba kezdett, volt aki a szemét behunyva élvezte a női hangok csengettyűjét.

 

Sikó-Barabási Gyopár

Oldal megjelenítése: 1071