A Vama koncert olyan volt, mint a felháborodott tenger. Hangos, erős. Aztán valami csoda folytán lecsillapodott morajlás. Simogató, békés. Aztán meg olyan mint a végtelenséget kergető, de sziklákba ütköző hullám. Nem oldozott fel, hanem megtöltött energiával, vágyakozással, ellentétes érzésekkel.

 A Vama koncert élményfoszlányokban

 

Csak a vaskorlátok szabnak határt a tinédzserek szárnyalásának. Az erővel telített zene úgy hat a tömegre, mint Grenouille tökéletes parfümje. Az Am doar 18 ani mint valami varázsszó magasba kényszerít megannyi kezet. A fiatalok között foltokban jelenik meg egy-egy középkorú, aki minden társadalmi normát megsemmisítve, ugrándozik a fiatalos, de nem csak nekik szóló ritmusra. A fiú mélyen a lány szemébe néz és gyengéden csókot lehell a szájára. Aztán ölelkezve átadják magukat a zenének, ami egyre inkább erősödni kezd. 

Az összkép frenetikus. Annak ellenére, hogy Tudor Chirilă a közönségtalálkozón elmondta, ő nem szeretne példaképe lenni senkinek, úgy tűnik, ezt nem tudja megakadályozni. A Vama tömegeket mozgat. És nem csak szó szerint vett értelemben. Az együttes nem minden számát veszi át a rádió és a kereskedelemi adók, ám a lelkes közönség mégis együtt énekel velük, és nem csak a paparapam résznél.

 

A színpadon is elszabadulnak az indulatok. A belső hangokat, azt hiszem, csak így lehet átadni. A közönség fogékony, a több helyen is hevesen csókolozó párok, a lángok lobogása, a tömeges ugrálás, a magasba emelt kezek, és az égbe szálló lampionok mind ezt bizonyítják. Chirilă gyermekként lelkesedik a színpadon, őrült táncot jár, néha elkomolyodik, megszólal a világbékéért, elmagyarázza a megfoghatatlan Vama Veche-i hangulatot, elmondja, ne siessünk, hanem éljünk.

A koncert nem oldozott fel, hanem megtöltött energiával, háborgással, vágyakozással.

 

Nagy Kinga, gyakornok 

Oldal megjelenítése: 926