Vidám balladáktól tajtékzott a közönségtenger szombat este a Kaufland színpadon, a Punnany Massif koncertjén. Hogy a boldog éjszakák után mennyire örömteli a reggel, ki-ki maga tudja, ám egy biztos: „A lényeg a szeretet, élvezd!”

 

A 2003-ban megalakult pécsi hip-hop zenekart ovációval fogadta a fiatal közönség. A fiúk arra bíztatták a jelenlevőket, hogy énekeljenek velük bátran, „akinek pedig nincs jó hangja, az majd inkább tapsoljon”. Éneklésben és tapsban sem volt hiány! 

 

Hogy mitől punnany egy massif? „A <<Punnany>> a Jamaicában beszélt pathois nyelven <<nőket>> jelent – finoman szólva. A <<massif>> pedig annyit tesz: csoportosulás. Olyan mint a gang, vagy a crew. A <<massif>> kifejezést elsősorban a reggae-dancehall műfajban használják, nekünk is innen jött a szikra. Na, ez a korrekt névmagyarázat, egyébként azért massif, mert tényleg egy csapat vagyunk, punnany meg azért, mert szeretjük a lányokat”– magyarázta az együttes egyik alapító tagja, Farkas Roland „Wolfie”. A másik alapító tag, Felcser Máté „RendbenMan” tulajdonképpen hazajött, hiszen ozsdolai származású. Ám az együttes tizenegy éves történetének ez az első erdélyi turnésorozata. A Punnany Massif mintha maga is meglepődött volna az őt rajongva szerető székelyföldi közönség láttán. Wolfie hangot is adott ennek a színpadon: „Nem véletlenül mondták nekünk zenészkollégák, hogy ide egyszer el kell jutni az életben. Én azzal egészíteném ki , hogy többször is el kell jutni!”

 

A két MC-s megoldás hosszú távon kevésnek bizonyult ahhoz a minőségi zenéhez, amit az együttes csinálni szeretett volna. Mivel a PC samplingeléssel nem voltak elégedettek, így elkezdődött az együttes élőzenészekkel való kiegészítése. Ez a kísérletezés hozta létre azt az egyedi hangzásvilágot, ami ma a zenekar védjegye.Az idősebb generáció is fejet hajtott a fiúk előtt, és azt mondta: ez igen, ez zene! A magát életigenlőnek tartó csapat tehát gitárral, billentyűvel, lemezjátszóval, hegedűvel, trombitával, nagybőgővel és dobbal hirdette a fesztiválozóknak, hogy: „Mosolyogva ébredek, mosolyogva félek, mosolyogva kérek, mert mosolyogva élek,

mosolyogva nézek, csak mosolyogva érzek, mosolyogj ha kérlek, a mosolyodból élek.” Amikor a hangulat a tetőfokára hágott, előkerült egy matrac, és a közönségből a legbátrabbak kipróbálták, milyen az, amikor a többiek a tenyerükön hordoznak. 

 

Több szám éneklésébe is bekapcsolódott a tömeg, különösen a népzenés beütésű Másfél hete című dal alakult igazi koprodukcióvá. 

 

Végül az Engedd el című szám is felcsendült, s a közönség megfogadta volna az „engedd el” biztatást, ha egy valamit nem kell még elengednie, szeretett együttesét, a Punnany Massifot. Wolfie és RendbenMan csapata azzal búcsúzott, hogy „Legyetek jók, ha tudtok, találkozunk a Kispál és a Borz koncerten”.

 

Ambrus Melinda

Oldal megjelenítése: 2665