Szulák Andrea „kedvenc dolgait” hozta a 23. Szent György Napokra, és vele együtt jó barátját, Bolba Tamás zongoraművészt, aki egyszemélyes zenekarként kísérte a művésznőt. A közönség Anditól ötöst kapott az Azért vannak a jó barátok című dalban való közreműködéséért, a művésznő teljesítményét pedig a nézők csillagos ötösnek megfelelő tapsviharral jutalmazták.

Az eMeRTon-díjas Szulák Andrea, akit mostanában a TV2 tévéadón futó Az ének iskolája című műsor tanáraként láthatunk, rendkívül színes egyéniség. Színpadi ruházata is ezt suggalta: egyszerű fekete blúz, amely színesen csillog.  Ismerhetjük őt  tánczenészként, énekeseként, musical-szereplőként, színésznőként, televíziós műsorvezetőként és tévébemondóként is. Hogy minek tartja ő magát? Énekes vagyok, annak tanultam, abban képeztem magam, tehát azt tartom a hivatásomnak− mondta a koncert elején. A művésznő a dalok felvezetőiben kitért karrierjének fontosabb állomásaira, mondhatni azokat a kedvenc számait adta elő, amelyek végigkísérték több mint harminc éves pályafutását.

1998 óta a Budapesti Operettszínház állandó tagja, primadonna szerepben és komikaként egyaránt imádja a közönség. Tíz évesen léptem át először édesanyámmal kézenfogva a Budapesti Operettszínház küszöbét, és csak álmodtam arról, hogy majd egyszer én is ott fogok állni − nosztalgiázott az énekesnő. Amióta gyerekek továbbképzésével foglalkozik, egyre többen kérdezik meg tőle, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres legyen. Tehetség, ami Isten ajándéka; szorgalom, amit a szüleinktől tanulunk el és szerencse. De az utóbbi odaáll, ha a másik kettő megvan − mondja határozottan a tapasztalt mentor, majd elmeséli, mikor szegődött mellé a szerencse: Jókor mondtam jó helyen, hogy egyszer szeretnék musicalben szerepelni. Fenyő Miklós és Novai Gábor éppen akkor írta a Hotel Mentholt, és mikor ezt meghallották, felajánlották, hogy játsszam el Csacsát. Ennek köszönhetem, hogy már 16 éve játszom színházban. És egyszer, amikor a gödör mélyén voltam, s nem tudtam, hogy hova és hogyan tovább,  Dés László telefonhívásával volt szerencsém: c'est la vie.
 
„Ha átölelsz egy kicsikét, azt eltehetjük emlékként…”− énekelte Dés László dalát Szulák Andrea, aki néha angyalian csengő, máskor pedig erőteljesen búgó hangjával, nyitottságával és közvetlenségével, hatalmas szeretettel ölelte át a nézőket, akik kétségkívül eltették ezt a koncertélményt emlékbe. Az énekesnő elmondta, értetlenül állt a kérdés előtt, hogy milyen neki külföldön énekelni: Amikor Erdélybe jövök, nem érzem, hogy határokat lépnék át. Sem nyelvi, sem műfaji, sem pedig emberi határokat nem. Egy a nyelvünk, egy a hazánk, egy az Istenünk és egy a szívünk. Itthon vagyok − tett őszinte vallomást Szulák Andrea, és hozzátette, nagyon örülne, ha még találkozna az itteni közönséggel, ugyanis sok mondanivalója van még. „Nézd, mit szólsz a napsugárhoz? Kell ez a boldogsághoz! Jó ez így, hidd el, hogy jó ez így! Jó ez így, csak hogy összetartozunk”− énekelte.

A közönség pedig kifele menet Fényes Szabolcs és G. Dénes György szerzeményét dúdolgatta, amelyet Szulák Andrea szintén előadott: „És az égbolton szibónezüst nagybetűvel csillog odafenn: csoda történt, igen!

Ambrus Melinda