Szeretkezzetek, jó emberek, ez az egyik legreálisabb dolog ebben az országban! − biztatta meghökkentő módon a marosvásárhelyi Yorick Stúdió Bucharest Calling című darabjában a nézőket. A dinamikus előadás a nagyváros perifériájára szorult fiatalok képtelen, néha abszurd vívódásait viszi színre. Figyelem, megbotránkoztatóan igaz! A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg saját magát!

A Bucharest Calling öt fiatal történetét meséli el, akik társas magányra ítéltettek egy olyan városban, amely „... megbolondult. Lélegzik. Beszél. Saját élete van.” A bukaresti fülledt meleg a nyomasztó légkör leképeződése.  Ştefan Peca dramaturg műve 2006-ban született work-in-progress formában a Green Hours-beli LUNI Színházban. A magyar nyelvű premierre október 30-án került sor a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió Színházában.

Bár a dráma nyolc éve íródott, az előadás a szöveg problematikájához hozzáadja a román társadalom aktuális vívódásait is: a showbusiness kevésbé fényes oldalát, a benzinkúti fegyveres rablásokat, a kétnyelvű helységnévtáblák hiányát, a Verespatak és a kóbor kutyák megmentéséért szervezett sztrájkokat. A rendező, Andi Gherghe, a látványterv pedig  Sorina Mihalache munkája. A szereposztásban Benedek Botond Farkas, Bokor Andrea, Barabási Tivadar, Badics Petra és Kovács Károly látható.

A kezdetben több szálon futó cselekmény fokozatosan bontakozik ki a nézők szeme láttára. Mind az öt szereplőnek megvan a maga története, ám ezek egy adott ponton kereszteződnek. Cosmin, álnevén Pall Mall, ütötte el prostija, Iulia és Katia édesanyját, aki lebénult, ezért lányai gondozására szorul. A lányok megismerkednek egy testvérpárral, Andrei-jel és Alex-szel, az előbbi öt éve nyúlta le az utóbbi összes pénzét. Mind az ötön kilátástalan helyzetben vannak, és különböző módszerekkel próbálnak kitörni ebből. A kissé mondvacsinált műbalhét félreértések és meggondolatlan kérések tömkelege okozza.  Afféle Örkény-egyperceshez illő abszurditás jegyében a gyógyulás biztató jeleit mutató édesanyát saját lánya kérésére megölik. Akik Amerikába készültek egy szebb jövő reményében, végül nem mennek el. A darabot egy videó zárja, amelyben az öt fiatal arról mesél, hogyan alakult az életük a továbbiakban. Egy biztos, az amerikai álomtól távol állnak. Az előadás értékét az egyéni karakterek megformálása növeli. Különösen Cosmin tökéletes mása a lecsúszott smeker bukaresti lakónegyedi lúzer gengszternek, aki tréninggatyában, focistapólóban, baseball sapkában flangál.

Sebestyén Aba, a Yorick Stúdió vezetője arra talál választ, hogy hogyan látja egy kortárs magyar és román drámaíró hétköznapjainkat? Ez a kérdés foglalkoztat minket. Fontos számunkra az interkulturális dialógus a kortárs dráma prizmáján keresztül. Ştefan Peca drámájának bemutatója országos premier volt. Olyan szerzőről beszélünk, aki nem takargat semmit, nem fél tabutémákat érinteni. Számunkra nagyon fontos, hogy az előadások, a szövegek hogyan kommunikálnak egymással. Rendeznünk kell közös múltunkat, vitás ügyeinket. Hogyan viszonyulnak a mai fiatalok az identitástudathoz? Ezek a kérdések, témák mind az előadás részét képezik – vallja a vezető. A darabot román rendező viszi színre és magyar csapat adja elő. Olyan produkcióról van szó, amely nem csak a kőszínházi formát szerető nézőhöz szól. A Yorick Stúdió egyik célkitűzése volt az ilyen jellegű előadások színpadra vitele. A marosvásárhelyi 74 Színház hasonló elveket vall, az ott tevékenykedő Andi Gherghevel ezért hamar közös nevezőre jutottunk - folytatta. Andi Gherghe hozzátette: A Bucharest Calling című drámában fellelhető kérdések nemcsak a bukarestiekre, hanem az ország megannyi nagyvárosában élő fiatalra érvényesek. A szöveg ugyan 2006-ban íródott, de aktualizáltuk. Szó esik benne a marosvásárhelyi kétnyelvűségről ugyanúgy, mint a bukaresti tüntetésekről. A szerző román színházi körökben nagyon ismert, e darabját New Yorkban mutatták be. Rendezésemben nem kínálok sem megoldást, sem válaszokat, csak megmutatom a valódi problémá.

A Yorick Stúdió Bucharest Calling című előadása temperamentumában lendületes, mondanivalójában letisztázatlan. Az egyik szereplő, Andrei − igaz Katia csókjának metaforájaként mondja −, de a darabra is jól ráillik: limonádé. Szürcsölgettük, aztán hogy kinek volt elég édes és kinek nem, azt mindenki döntse el maga! Viszont elhangzik az előadásban néhány olyan mondat, amelyért érdemes megnézni. Hisz „az állatok közül az ember az egyetlen, amelyik színházba jár.”

Ambrus Melinda