Népviseletbe öltözött, kis tipegő lábak dobogtatva, hagyományainkat ápolgatva olyan őszinte jelenléttel táncoltak a színpadon, amilyennel nem fognak tudni soha többé. Sajnos a társadalom, a környezetünk miatt mi már sosem leszünk ennyire tiszták és ártatlanok. 

 

A színpadon túl könnyekkel teli nagymamák, szurkoló édesanyák, a népzenét kedvelő közönség egy kis időre gyerekké válhatott. Hiszen ha azt mondom, hogy „Az öreg zsidónak, akkor vagyon jó kedve” mondhatni, hogy szinte mindenki fülében felcsendül a dallam és talán még a szöveget is tudja folytatni. Ezek azok a táncos előadások, amelyeket már mindenki elsajátított az óvodában, esetleg az iskolában. Azt hiszem bátran kijelenthetem azt, hogy aki gyerekekkel foglalkozik, annak lelke sosem öregedik, és bizony az öreg zsidónak akkor vagyon jó kedve, amikor látja, hogy utódai egy megfelelő rendszerbe nevelkednek. A hagyomány sosem fog kihalni. S amíg vannak olyan szülők, akik ezen az úton indítják el gyermekeiket, egy percig sem kell aggódnunk a hagyomány kihalásáért, hiszen mindig meg lesz a társadalom azon része, akik a hegedűszóért, a népi zenéért, táncházas hangulatért élnek. Ez egy életstílus.

 

Antal Réka, gyakornok

Oldal megjelenítése: 888