Csütörtök este a háború utáni ínséges idők értékválsága elevenedett a meg Tamási Áron Színház kpódiumán a miházi Csűrszínházból kinőtt Spektrum Társulat, és a nemrég a Fölszállott a páva tehetségkutatón jeleskedő Bekecs néptáncegyüttes előadásában. A Tamási Áron: Vitéz lélek című előadás népi szürrealizmussal átitatott rendezése Török Viola munkája.

A történet és mondanivaló ma is aktuális: a folyton fejlődő, elgépiesedő világban az nyer, aki a tiszta forrásból merít. A Mikházán évente megtartott Csűrszínház gyümölcse, a nemrég alakult Spektrum társulat újszerű megközelítésből tárja fel a Tamási tollából rügyező szóvirágokat. Török Viola népi szürrealizmusnak nevezett stlíusát az teszi egyedivé, hogy a cselekmény valós és érzelmi része egyszerre jelenik meg előttünk: együtt érezhetünk a világ romlottságán megcsömörölt Balla Péterrel, a vérbeli székely asszony, Sára anyáskodó aggodalmával, a leánya emlékét ápolgató Ambrussal, a férjhez kívánkozó, vagyonos és kacér Pannával, a nővé cseperedő erdei leány, Boróka ébredező első szerelmével, Lázár bűnös lelkének tépelődéseivel, és nem utolsó sorban izgulhatunk a rejtélyes "kabala" szamár titokzatos eltűnése miatt, aminek két fiatal szerelmes „issza a levét”.

Balla Péter különcsége a népies egyszerűség, az ősi tudás megőrzésében rejlik, valamint a szeretet és szerelem azon tiszta megélésében, ami megengedi neki, hogy a kecsegtető földi örömök helyett az égbe költözött Rozália lelkének fogadjon örök hűséget. A nyárádmenti Bekecs néptáncegyüttes és Ivácsony László sepsiszentgyörgyi koreográfus közreműködésével az álmok világát is végigkövethettük a színpadon, minden hangsúlyos mondanivalónak nehéz székely csizmák vagy huncut leányhangok adva külön jelentőséget. A mozgás, a zene a lélek fejlődése, a hangok és az ízes székely nyelvezet a cselekmény orsóját pörgetik, hogy végül az ősi népi bölcsességhez, a tisztasághoz és egyszerűsághez ragaszkodó Balla Péter és Boróka szerelme elnyerje boldogító jogosultságát, az egymással és önmagukkal viaskodó szereplők drámáin át.

Az egyébként globálisan jelen lévő értékválság attól válik egy csapásra sajátunkká, hogy mind a szerző, mind a színészek, mind a táncosok, mind a dallamok a mieink, szinte érezni a teremben a pityókás házikenyér és a frissen gyalult deszka illatát. A történetet a népies író ízes, fordulatos nyelvezete teszi teljes mértékben autentikussá és hazaivá, szinte megkoronázva ezzel a darabot.

Az előadást a sajátos rendezési stílus mellett attól megismételhetetlenül egyedi, hogy két elszármazott színészt is sikerült hazacsábítania Székelyföldre: a 28 éve bécsi taxisként dolgozó Székely-Szabó Zoltánt és a New Yorkban élő Szász Annát. S ha már megismételhetetlen pillanatokról beszélünk, muszáj említést tennünk a konok ácsmester lelki gyötrődését drámaivá emelő, spontánul csörgedező vérről, melyet egy rosszul irányzott fejszecsapás okozott az előadás közepén...