Miután jubileumi koncertjükre megtelt a Szent György-téri színpad éneklő, mulató idősekkel és fiatalokkal, Bugyi Zoltánt, a 3+2 zenekar vezetőjét csíptük el egy beszélgetés erejéig.

 

Harminc év hosszú idő. Még a kezdetekkor úgynevezett kalózkazettákon keresztül tudtátok terjeszteni az új „kórságnak” számító lakodalmas rockot, majd ezt követte a másfél milliós eladású lemezetek. Tapasztaltál azóta ilyen mértékű zenei forradalmat hazánkban, ami hasonlóképp felborzolta volna a kedélyeket, mint annak idején a lakodalmas rock megjelenése?

 

Nem. Nem tapasztaltam hasonlót. Természetesen vannak sikeres énekesek, együttesek, de olyasmire, ami velünk történt akkor, nem került sor. Nem tudatosan csináltuk mi ezt. Egyszerűen szerettünk muzsikálni, akkoriban lakodalmakon, bálokon zenéltünk Vajdaságban, majd úgy gondoltuk felvesszük ezeket a dalokat, a Kiscsónakom, a Halvány őszi rózsa és Kombiné dalt, és saját költségre megcsináltuk, nyomtattunk reklámanyagokat, hogy több helyre hívjanak lakodalmakba. Mi nem gondoltunk ilyen nagy sikerre, hirtelen nem is tudtuk mi az, ami körülöttünk történt. Az első nyolcezer példányt, amit kiadott a lemezgyár, azt egy hét alatt elvitték, mint a cukrot, ott Vajdaságba, majd másfél milliós eladást számolhattunk, és egy évig jártunk muzsikálni Magyarországra is. Úgy vettük, mintha lakodalomba mentünk volna. Az volt a jó benne, hogy mind olyan lelkesen mentünk, minket nem érdekelt akkor a pénz se, hanem az, hogy muzsikáljunk. Fiatalok voltunk, az érdekelt, hogy legyen közönség és szeressék a zenénket.

 

Attól a pillanattól kezdve, ahogyan behoztátok ezt az új műfajt, megosztó zenekarrá váltatok. Sok kritikát olvashatunk, hallhatunk, azonban értesüléseim szerint együttesetek tagjai a könnyed, emészthető stílusban való zenélés mellett valójában a jazz- és komolyzenei műfajban is megállja a helyét, ez igaz? A Zene Akadémián végzett fiad is, például.

 

Igen, ez így van. A fiam, Dániel, ütő szakot végzett Újvidéken, komolyzenét, és most tanár is, illetve előad. Kucsera Csaba, a basszusgitáros Kőbányára járt, de megjegyzem, hogy a középiskolát Szabadkán végezte nagybőgőn, majd basszusgitáron folytatta. Ő rengeteget játszott Budapesten a Moulin Rouge-ba. Kanalas Robi, a billentyűsünk szintén Kőbányán tanult Halász János, Magyarország egyik legjobb zongoristája mellett. Tehát, így, ahogy mondtad, mindenki képzett zenész és fiatalok méghozzá, ami nagyon pozitív dolog, annyira megemelnek engem is, adják a lelket az emberbe, jó velük muzsikálni.

 

Akkor elmondhatjuk, hogy a 3+2 zenekar nem csak a lakodalmas zenéhez ért?

 

Így van. Úgy a jazz műfajhoz, mint a komolyzenéhez. Csak hát minket úgy ismernek, mint 3+2, mulatós zene. Az utóbbi időbe próbálkoztunk kicsit áthangszerelni a régi számokat. Ma este is volt négy, amelybe rockos elemeket tettünk be. Ez újdonság a közönségnek, sokan inkább a régi hangzást várják, de csak kell egy picit újítani. Ha nem próbálja az ember, akkor nem lesz semmi.

 

Hogy érzitek: divat még a kombiné? Van jövője a lakodalmas műfajnak?

 

Annak nagyon örülök, hogy a fiatalság, meg akár az unokák, akiknek szülei, nagyszülei hallgatták ezt gyerekkorukban, nagyon jól fogadják. Van néhány alkalom, mikor például rockzenekarokkal vagyunk egy műsorban, színpadon. Annyira különböző a közönség, de mikor meghallják az ismerősen csengő régi dallamokat, és élőben látnak minket, felismernek. Hihetetlen, hogy még mindig vagyunk, harminc éve. Hozzátenném, hogy harminc éve 3+2 néven fut a zenekar, de valójában negyven éve indult az együttes, 3+1 néven is tíz évig játszottunk.

Oldal megjelenítése: 1755