Koszikát és a The Hotshots zenekart nem lehet megunni, talán azért sem, mert minduntalan találgatni kell, hogy épp milyen lesz a következő számuk. Vagy azt, hogy épp milyen stílura kell bulizni. Mert az szent, hogy bulizni kell. Másképp nem lehet végighallgatni a koncertjüket, szóljon az jazzesen, swingesen, magyarosan vagy bármilyen stílusban. A Kultúrkert színpada előtt összegyűltek sem tudtak másképp tenni, csak élvezni a zenéjüket. Erről a sokszínűségről, a közönségükről és stílusukról kérdeztük Koszorús Krisztinát alias Koszikát. 

 

Én azzal kezdeném, ami jó volt: a közönség. Meglepően vették és csípték a zenénket. Észbontó buli volt, még akkor is,  ha a személyes elvárásainkat nem tudtuk igazán teljesíteni. Ha jegyet kellene adnom a produkciónknak, akkor 9,50 lenne, és ezt a közönségnek köszönhetjük. És persze a szentgyörgyi hangulatnak. Mindig is szerettem Sepsiszentgyörgyöt, nemcsak azért, mert Erdély-szerte itt van a legfejlettebb kulturális élet, hanem mert a merész ötleteknek szabad utat adnak, mert nem félnek megvalósítani az álmokat. Úgy érzem szerencsések, mert támogatják őket, mert nem utasítják el az újító ötleteket, úgy ahogy sok más helyen ez megtörténik. 

 

Ez nagyon is megtisztelő volt számunkra. Már nagyon régi rajongójuk vagyok, sőt, mindig is úgy szerettem volna énekelni, mint Szalóki Ági, habár ez sajnos nem sikerül. 

 

 

Már sokan mondják, hogy nekem van egy saját stílusom. Még nem teljesen tudom, mire gondolnak. Úgy érzem, ideje lenne letelepednem legalább műfajilag, de annyi mindent szeretek, és annyi minden érdekel, hogy stíluson belül sem tudok leragadni cask egy műfajnál, hanem a millió dologból szeretnék lopni egy kicsit. Talán ezért egy kicsit még szedett-vedett a repertoárunk is. Még nem tisztult le teljesen, hogy mit is szeretnénk játszani. Valahogy ez nem is baj, nem szeretném beskatulyázni a zenekarunkat csak egyfajta stílusba.

 

 

Nagyon egyszerű ez. A zenekari felállításunk miatt főleg. Sajnos a tagok ideje nem mindig enged meg hosszas és gyakori próbákat. De igyekszünk a próbák alatt minél több munkát belefektetni a dalokba és ezeket fogyaszthatóvá formálni.Mindegyikünk jazz-rajongó, és ez ránk nyomja a pecsétet. Sokan definiáltak jazz zenekarként, de ez tévedés. Igyekszünk ezt a stílust megközelíteni, de nem lehet egyértelműen besorolni. De azért minden kicsit jazzesebben szól a mi feldolgozásainkban. Vannak olyan dalok, amiket swingesebbre veszünk. Vagy olyanok, amiket reggae-sebbre vagy bosszanovásabbra. De van olyan is, hogy dalon belül változtatunk. Próbáljuk a zenét saját magunk ízlésére átalakítani.

 

 

Mernénk jobban is, de a zenekar ideje nem igen engedi ezt meg. 

 

 

Mi nagyon szeretnénk saját dalokat játszani, de legnagyobb bökkenő, hogy nem tudunk dalokat írni. Jó lenne, ha valaki olyan dalokat írna, hogy saját magunkénak tudnánk tekinthetni. Egyelőre ezt még nem engedhetjük meg magunknak. Nem tudom. De addig is megpróbáljuk mások dalait sajátságosan eljátszani. 

 

 

Nagy rajongója vagyok a magyar népzenének, és engem ez vonz igazán. Foglalkoztat az, hogy hogyan lehet a magyar népzenét egy másik stílussal ötvözni, összehozni. De azt tapasztalom, hogy itt ez a világ még nincs kialakulva és elfogadva. Voltak rossz tapasztalataim fellépésekkor, néha érzem, hogy ha csak ezt csinálnánk, akkor elvágnám magunk alól a fát. De ezt próbáljuk beiktatni a köztudatba. Fontos, hogy mindezek mellett ne legyen unalmas, amit csinálunk, magunk és a közönségünk számára sem. 

 

Nagy Kinga, gyakornok

Oldal megjelenítése: 805